, fn. tt. termesz-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Faevő, farágó, szúféreg. Ha eredetét a magyarból szabad nyomozni, talán ter gyökét a tör igével lehetne rokonítani, mintha volna těrmesz, törmesz, mennyiben a fát porrá tördeli, törmelékké rágcsálja. Egyébiránt egyeztethető vele gyökben és jelentésben is a latin teredo, illetőleg görög τερηδων; ez utóbbit a nyelvészek τειρω (reiben, zerreiben, mürbe machen stb.) szótól származtatják.