, (ter-ěm-ész-ik) Elavult közép ige, melyből a köz ismeretű természet, és származékai eredtek, valamint a még élő enyészik, tenyészik igékből lett enyészet, tenyészet. (Hasonlóan létezett hajdan merészik a mer igegyöktől: "És senki nem merészik vala ellenek állani. Bécsi cod. Hester IX. fej.).
Ész képzőjénél fogva az alapfogalomnak vagyis termő állapotnak és erőnek bizonyos gyakorlatát, folytonosságát s az ik némi szenvedést vagy kényszerüséget fejezvén ki, az egész azt jelentené: belső kényszerüség vagy szükségességnél fogva termő állapotban létezik.