, (tér-ít-vény) fn. tt. térítvény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Bizonyitó, egyszersmind kötelező irat, melyben valaki elismeri, hogy valamit által vett, s arról az átadó rendelkezése szerint fog intézkedni vagy annak idejében azt vissza fogja szolgáltatni, pl. milyet a bizományosok az általvett, s eladandó vagy valahova szállitandó portékákról, árukról stb. adnak. V. ö. NYUGTATVÁNY.