, (ter-h-ěs) mn. tt. terhes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Teherrel, mint szállítmánynyal megrakott. Terhes hajó, szekér, ló, szamár. 2) Mondjuk nőszemélyről, ki méhében magzatot visel; máskép: nehézkes, viselős; oktalan állatokról szólva: vemhes, hasas, poczokos stb. A Müncheni codexben is eléjön: "Jaj ke(dég) terheseknek és szülőknek. (Mark. XIII.). Terhes asszony, leány. Mindent megkiván, mint a terhes asszony. (Km.). 3) Ami testünkre, lelkünkre, kedélyünkre nyommasztólag hat, amit nehezen tűrünk, viselünk. Terhes munka, hivatal, szolgálat. Rám nézve ez igen terhes dolog. V. ö. TEHER.