, TERIT (ter-ít) áth. m. terít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Szövetnemű, lebenyeg vagy foszlány, szálas, omlékony részekből álló testet valamely testnek vagy térnek fölszinén némi szélességben szétnyújt, széthúz, elszór stb. A padolatra szőnyeget, a lóra pakróczot teríteni. Szűrt, köpenyt teríteni a derék alá. Leterítem a bundát. A lovak, ökrök alá szalmát teríteni. A jeges útra hamut, homokot teríteni. A ponyvát, lepedőt, hálót kiteríteni. A ganajrakásokat, a búzagarmadát, a megázott baglyát szétteríteni. A göngyöleget, bugyrot, könyvet kiteríteni. A kalmár a végvásznat, posztót szétteríti. A halottat kiteríteni valamely asztalon vagy asztal vagy tábla forma eszközön vagy fődetlen koporsóban lepedővel stb. takarva kinyujtóztatni. 2) Különösen a végett nyújt vagy húz valamit szét, hogy bizonyos testet vagy térszínt befödjön, betakarjon. Az ágyat lepedővel, a fejet kendővel beteríteni. Asztalt teríteni, azaz abroszszal födni, s evőeszközökkel fölszerelni. A szabad ég alatt álló árukat ponyvával leteríteni. 3) Birkozva, verekedve földhöz csap valakit. Földre, sárba, homokba teríteni az ellenfelet. 4) Akármily erőszakos nyomás, ütés, csapás által elejt, különösen le igekötővel. Az ágyugolyók egész sort leterítettek. A vadat puskalövéssel leteríteni. Az erős szél leterítette a felvont sátorokat. 5) Vadászok nyelvén: jól terít a puska, mely seréttel nagyobb tért is sürün borít. Gyöke azon tér, mely származékaiban az ékezést el szokta veszteni. V. ö. TÉR, fn.