, TÉRIT, (tér-ít) áth. m. térít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Menésben, mozgásban levő valakit vagy valamit bizonyos iránypont felé hajt, fordít, igazít, csavarít, taszít, nyomint stb. Jobbra, balra, jobb útra téríteni az utazót. Akolba téríteni a gulyát, csordát. A hajót part felé téríteni. A nyájat kitéríteni a tilosból, föltéríteni a hegyre, letéríteni a völgybe. Körülbelül egy jelentésü vele terel. 2) Erkölcsi ért. valakit a kicsapongó rosz életről, vagy téveteg, hibás tanról jobbra vezet, igazít. Bűnösöket téríteni, megtéríteni. Az egyháztól elszakadt hiveket visszatéríteni. 3) Kölcsönbe vett vagy akármikép eltulajdonított vagyont az eredeti birtokosnak visszaad, vagy hason értékü jószággal pótol. Amivel tartozol, téritsd meg. Az ellopott jószágot visszatérítette. Megtéríteni a tett kárt. Gyöke azon tér ige, mely elhajlásra, fordulásra vonatkozik és származékaiban az ékezést megtartja, kivévén a terel igét és családjait. V. ö. TÉR, ige.