, (tér-és) fn. tt. térés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A mozgásnak vagy menésnek azon neme, mely bizonyos iránytól elhajlik, elfordúl. Rendesen öszvetéve divatozik. Eltérés, betérés, kitérés, letérés, visszatérés. Gyöke az elhajlást, fordulást jelentő tér ige, s különbözik tőle azon térés, mely egy jelentésü a férés-sel, s melynek gyöke a helyiségre vonatkozó tér.