, (ter-ěm-t-ő) fn. tt. teremtőt, többese nincs, midőn t. i. szoros ért. vétetik, különben: ~k. Isten, ki a világot és ami benne van, teremtette. Istenem, teremtőm! Teremtő Isten, mire jutánk! Arra kérem teremtőmet, hogy... Teremtő Atyaisten. Szentséges, kegyelmes, végtelen jóságú teremtő. Szélesb ért. aki valami müvet mintegy saját erejéből hoz létre, s kivált melléknevűl divatozik. Teremtő ész, lélek, müvész.