, (ter-ěm-t-és) fn. tt. terěmtés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Szoros ért. a mindenható Isten cselekvése, mely által a mindenséget létrehozta. A világ teremtésétől fogva számított időszak. 2) Jelent teremtett dolgot és állatot; különösen embert, mint a földi lények közt az Istennek legnemesebb müvét; máskép: teremtmény. Áldott egy teremtés. Gonosz, nyomorú teremtés. Egy teremtés sem volt jelen, azaz senki. 3) A mocskos száju káromkodók nyelvén am. teremtetés, azaz születés, származás. Valakinek teremtését szidni.