, (ter-ěm-t) köz-kiejtéssel nyiltan: teremt, de túl a Dunán több vidéken zártan ejtik és következetesen, mert törzse: terěm, csaknem országszerte zártan hangzik. Múlt: terěmt-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Eszközli, hogy valami teremjen. Különösen mondjuk Istenről, mint mindenható lényről, ki az egész mindenséget létrehozta, s termő vagyis folytonosan tenyésző erővel ellátta. A teremtés különbözik a termesztéstől, mennyiben amaz a létezés vagy léteztetés első eredetét, kútfejét, emez pedig a létező anyagnak további sarjaztatását, tenyésztését jelenti. Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet. Az Isten semmiből teremtette a világot. "Menynyi milosztben (malasztban) terömteve (= terömteve = terömté v. teremté) éleve (= élő, mely után a leiró hibájából kimaradt: Isten) miv (mü) isemüköt (ősünket) Ádámot." Régi halotti beszéd. 2) Átv. valamit eléállít, bizonyos forrásból eléhoz. Pénzt teremteni. A jó gazda kevésből sokat teremt. Teremtsd elé, akárhova tetted. Nagy nehezen birtam a szükségelt pénzt kiteremteni. Az undok káromkodók nyelvén am. valakit nemz, különösen, ördög, kutya, disznó, veszett (állat), fene teremtette. Tréfásan: pofon teremteni, am. pofon ütni. 3) A régieknél, pl. a Müncheni codexben az áth. ,terem jelentésében fordúl elé: "Lássátok a figefát és menden fákat, mikor immár ő belőllök gyimölcsöt teremtendnek" (cum producunt iam ex se fructum. Lukács. XXI.). "Sok gyimölcsöt teremt" (multum fructum affert. János ev. XII.). A Debreczeni Legendáskönyvben: "Mert étszaka megverágozának es gerezdöt terömtéhnek." (56. lap).
"Egy szőlő tű neveködött és ez szőlőt terömte." Góry-codex. 17. l.
Azon átható igékhez tartozik, melyek egyszerü t képzővel alakulnak, mint: ront, bont, önt, hánt, szánt, hint, jelent, köszönt, billent, serkent, kopaszt, horpaszt stb.