, (tér-el) áth. m. terelt. Bizonyos iránypont felé hajt. Különösen mondjuk a barom hajtókról, pásztorokról. Mezőre, erdőbe, vízre, akolba terelni a csordát. Az utról leterelni a nyájat. Tilosba terelni a gulyát.
"Sok legelő nyáját terelik a pusztán."
Arany János.
Gyöke azon tér ige, mely fordulásra, elhajlásra vonatkozik, s melynek származékai megtartják az éket, térít, térűl, téreget, kivévén a fenjegyzett terel igét és családját, terelés, terelget. V. ö. TÉR, ige. Különbözik: terél.