, (ter-ěm) fn. tt. termět, zárt ě-vel, mert nyelvhasonlat szerint az am, ěm, om, öm képzőjü, s két tagu nevek a viszonyragokat zárt hangzóval veszik föl, mint: folyamot, vermět, selymět, álmot, ólmot, malmot, körmöt, ürmöt sbt. 1) A régieknél jelentette a háznak, nagyobb épületnek egyes osztályait, különféle czélokra szánt szobáit. A Bécsi codexben (Heszter II. fej.): "A némberieknek tereméből a királynak hajlokába mennek vala." A Vulgátában: triclinium, Káldinál: szoba. (U. o. XII. fej.) "Azon üdőben lakozik vala királynak teremében." Vulg. aula, Káldi: palota, Jochel II. fej.: "Kimenjen a vőlegény ő hajlakából, és menyasszony ő tereméből" Vulg. thalamus, Káldi: ágy. "Ó szent békeség, te vagy az úr istennek szentségös tereme, kiben ű szönetlen szokta lakoztát." Góry-codex. 68. l. 2) Mai használat szerint téresebb szoba vagy lakosztály a nagyobbszerü uri házakban, palotákban vagy köz intézetekben, fogadókban stb. Tánczterem, étterem, gyülésterem, hallgatóterem, hálóterem, szinházi próbaterem, vivóterem. E szerint a terem a közönséges szobánál nagyobbszerü lakosztály, s megfelel neki a német Saal, franczia salon, régies magyar nyelven: palota, pl. tánczpalota.
Mint nagyobb terjedelmü hajlék, nevét valószinüleg a tér főnévtől v. ter gyöktől kapta.