, (tép-el-ő) fn. tt. téplőt. Csíki szó Háromszékben. (Incze József). 1) Személy, ki kendert tépel. 2) Rúd, darabfa, melylyel az áztatott, kiszárított és tört kenderből, lenből szálait, szálkáit pozdorjáját kiverik, elválasztják. V. ö. TÉPEL. Alapértelemre és hangra igen hasonló hozzá: cséplő, melylyel a gabonaszemeket a toklászból kiverik, miszerint tépel és csépel rokon jelentésü és eredetü igék.