, (tér-d-ep-ěl) önh. m. térdepělt. Közönségesen egy értelemben veszik a térdel igével, de szabatosan véve úgy tetszik, mintha 1) a térdeplés tartósabb térdelést jelentene, melyet valaki akár tiszteletből, akár büntetésből folytat; 2) ,térdepel átható értelemben nem is divatos. Romlott tájejtéssel: térbeköl, térbetyöl, térbetöl, térgyepel. A Müncheni codexben: terdepl (elül is rövid è = e). "És fél terdre terdeplvén (genu flexo, nem: genubus flexis, ezért írja a codex: fél terdre) ő előttö káromlatot tesznek vala neki." (Lukács XVII).