, (tér-d-el) önh. és áth. m. térdelt. Térdeire ereszkedve áll, térden áll. Letérdelni, rátérdelni valamire. Templomban, oltár előtt térdelni. Térdelve imádkozni, könyörögni. Áthatólag am. térddel nyom, szorít.
"Térdelik a málhát, ügyesen kötözve."
Arany J.
Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén testrészek működéseit jelentő könyököl, ölel, karol, farol, szemel, fülel, orrod, markol, lábol, vállal, hasal, seggel, oldall, öklel, sarkal, talpal (= megy), nyelvel.