, (ter-j-ed-t-ség) fn. tt. terjedtség-ět, harm. szr. ~e. A testek egyik közös tulajdonsága, melynél fogva azok, bármily parányiak legyenek, bizonyos hosszuságu, szélességü és magasságu, illetőleg mélységü tért foglalnak el. A terjedtség határai teszik a test fölületét, s a fölület által bezárt tér teszi a testnek térfogatát vagy teriméjét.