, (ter-ěm-ő) mn. tt. termőt. 1) Önhatólag véve ami magból, tőről stb. nő, sarjadzik, azaz növő, sarjadzó, tenyésző. Mezőn, kertekben termő virágok. Vadan termő növények. Buján termő füzesek, burjánok. 2) Áthatólag, amiben valami terem, növekedik, sarjadzik. Gabonatermő föld. Szőlőtermő hegyek. V. ö. TERĚM, ige.