, (ter-ěm-t-mény) fn. tt. teremtmény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szoros ért. minden, mit Isten teremtett. Az ég, föld, állatok, füvek mind Isten teremtményei. Átv. valaki által létrehozott mű, vagy bizonyos állapotba, hivatalba helyezett ember. Némelyek jobb hangzás tekintetéből teremtvény-nek mondják és írják.