, TERITŐ, (ter-ít-ő) fn. tt. terítőt. 1) Mindenféle szövet, melylyel valamit betakarnak, leterítenek. Ágyterítő, asztalterítő. 2) Azon táblaforma eszköz, melyre a halottat kiterítik. 3) Személy vagy szolga, kinek különösen az a feladata és kötelessége, hogy az étteremekben asztalokat terítsen. V. ö. TERÍT.