, (tép-el-ő-öd-ik) belsz. m. tépelődtem, ~tél, ~ött. 1) Nagyobbszerü aggodalom, vagy szomorú eset miatt kedélye ideoda hányódik, töprenkedik; midőn, majd fejéhez, majd ruhájához kapkod, vagy épen haját tépi, ruháját szakgatja stb. A bús kedély állapotának érzékítő kifejezése. 2) Nagyobb erőfeszítéssel valamire törekszik, s mint mondani szokás, töri marja magát.