v. TEPECZKÉL, (tep-ecz-ěg-el) gyak. kicsinző önh. m. tepeczkelt. Apró lépéseket rakosgatva, s kézzellábbal tapogatózva, és magát egyensulyozva megy, mozog, mint az igen elaggott emberek, vagy járni tanuló gyermekek, vagy vakok, vagy sikos uton járók tenni szoktak. Szegény öreg már alig bir tepeczkelni. Nagy nehezen áttepeczkelt a jégen. Némi változattal: tepiczkel, mély hangon: tapicskál. Képeztetésre egyezik vele a kepiczkel, azaz kipkedve-kapkodva uszkál a vizben, és eviczkel. Gyöke tep a vastaghangu tap-nak kicsinyítő módosítása, s rokon vele tip, melyből tipeg, tipor származtak. V. ö. TAP.
Ezen igében három kicsinyítő gyakorlatos képző torlódik öszve.