, (teny-ész-ik) k. m. tenyész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~szél. Mondjuk növények és állatok felől, midőn sarjadzás, illetőleg ívás, ellés, szülés által fajaik szaporodnak, sokasodnak, s mintegy szétterjednek. Magról, gyökérről tenyésző füvek, fák. Tenyészik a gyom, hol nem is vetik. (Km.). Jó földben tenyésznek a növények. Nálunk mindenféle gabona tenyészik. A kövér legelőjü pusztákon tenyésznek a gulyamarhák. A bükk meszes talajon igen jól tenyészik. Szélesb átv. ért. a maga nemében sokasodik, terjed, szaporodik. Tartva tenyészik a pénz, költve vész. (Km.). Tenyészik a romlott erkölcs. Elemzésére nézve l. TEN és TENY, gyökök.