és TEN, elvont elavult gyökök, melyekből két rendbeli szócsalád származott. 1) Valamely szélesen elterjedő, vagy terjedékeny tárgyra vonatkoznak: tenger, nagy kiterjedésü víztömeg, és átv. ért. sokaság (de ez némelyek szerint am. temger, tömger); tenyér (de amely ismét mások szerént: terény) a kinyitott kéznek lapja; kétségtelenül ide tartozik: tenyészik, azaz a növényi vagy állati egyén ivadékok, sarjak által terjed, szaporodik, sokasodik. Szélesb ért. rokona azon te v. té, mely térbeli széledésre, távolodásra, ideoda irányzásra vonatkozik a tétova, tébolyog, tékozol, tévelyeg, tép, tér származékokban. A fennemlített gyök- és családszókban rendesen nyilt e hangzik. 2) Az állati vagy növényi életnek növésben elmaradt, épen nem gyarapodó állapotát jelentik: teng, tenget, tengődik. Rokon hangváltozattal alapfogalomban egyeznek vele: seny, honnan senyv, senyved, vagyis teste romlik, öszvemegy, soványodik; sin, honnan sindik, sindevész, sinynyed, lassankint fogy, vész, soványodik, növésben elmarad; csin, melyből csingér, sovány, száraz, aszott testü; csünik, a növésben késik, megfogy, elmecsevész. Ezekben alaphangzó részint a vékony i, részint ennek legközelebbi változata az élesebb ejtésü ě.
Egészen, azaz mindkét értelemben egyezik a hindu származéku nyelvekbeli tan, ten gyökkel, ú. m. a szanszkrit tan gyökből ered: tanvat, am. terjedő és tanus vékony, gyönge; hasonlók a latin tendo és tenuis, görög τεινω, τανωω és ταναος, német: dehnen és dünn stb. V. ö. TENYÉR és TENYÉSZIK.