v. ~HANGÚ, (teli-hangu) ösz. mn. 1) Az egész hangöbölből kijövő, kinyomuló. Telihangu kiáltás, szózat, trombitariadás. 2) Teljeshangu, melyben az összhanghoz, v. hangegyezményhez tartozó minden hang (rendszerént négy szózat, pl. valamely férfikarban első, másod felhang és első, másod alhang) megvan. Teli hangu zene, ének.