, (te-v-ény) fn. tt. tény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Az emberi akarat kifolyása által végrehajtott cselekvény, mint lettdolog, tekintet nélkül annak milyenségére, s elvontan véve. A tényt eléadni amint történt. Tényeket hozni föl bizonyításul. A tény körülményeiről tudomást szerezni. Tényekből itélni. Öszveállítani a tényeket. Szabatosan megfelel neki a latin factum, s különbözik tőle: cselekvény v. cselekedet, latinul: actio, actus. Ujabb alkotásu szó a tě(sz) igegyökből, mint a lě(sz)-ből lény, azaz tevény, levény. Kissé régebben máskép: lett dolog.