, (tem-g-ěr) fn. tt. tenger-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Általán azon nagy kiterjedésű, öszves víztömeg, mely a földkerekségnek minden szárazföldét és szigeteit körülveszi; ez világtenger; továbbá ennek egyes részei, melyeket különféle jelzőkkel különböztetünk meg: atlanti tenger, közép tenger, ádriai tenger, balti, csendes, vörös, fehér, fekete tenger. Jégtenger v. fagyos tenger, indiai tenger stb. Szélesb ért. a világtengerrel közvetlen öszveköttetésben nem levő, de szintén nagy terjedelmű tó. Holttenger v. aludt tenger. Magyar tenger, mint némelyek a Balatont nevezik. Tengerre szállani, tengeren hajózni. Tengeren, kis vízen máskép kell hajókázni. (Km.). Tengerbe halni. Nem lehet a tengert kalánnal kimerni. (Km.). Tenger járása (tengerapály és dagály). Tenger öble, szorulatja, torkolatja. Tenger örvénye. Tenger síkja. Tenger magaslata. Tengerbe hordasz vizet. (Km.). Többen halnak borban, hogysem a tengerben. (Km.). Ki a tengeren jár, nem léphet alkura a szelekkel. (Km.). Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre. (Km.).
"Felforrott a tenger, tüzes habot forgat,
Várasok omlanak, a szükség nyomorgat."
Faludi Ferencz.
A népmesékben eléfordúl az óperencziás tenger: hol volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl volt. Ez tulajdonkép jelenti az Ens folyón túl felső Austriában (ob der Ens) fekvő tartományokat. 2) Átv. mint melléknév jelent valami sokat, nagy számút, nagy terjedelműt. Tenger nép gyülekezett öszve. Tenger búknak közepette, mihez fogjak epedt szív. (Kartigám). Tenger adóssága van. Tenger sok gabona. Tenger nép.
Véleményünk szerint e szónak gyöke magyar elemzéssel valószinüleg azon tem v. töm, mely a ,temérdek v. ,tömérdek származékban is nagy, rendkívüli terjedelmet jelent, mi szerint gyakorító eg képzővel lett belőle temeg elavult ige, s ebből: temger, könnyebb kiejtéssel: tenger. Így alakult a kom, göm gyökökből kondor, göndör stb.
Idegen nyelvekben többé-kevésbé egyeznek vele az utóhangokban csekély változással a mongol tengiz (un grand lac, mer. Kowalewszki), mandsu tenggin, csagataji tengiz, oszmanli deñiz. Zenkernél még eléjön mint keleti török szó: tengí. A szintén rokon hangu tenggeri, tengri, tegri szók a mongol nyelvben és némely tatár szójárásokban ezt jelentik: ég; istenség, isten; pl. a mongolban: uszun tegri vízisten, vizek istene, ghadzar un tegri föld(nek) istene, ghal un tegri tűz(nek) istene; továbbá tegri jin edzen ég(nek) ura, tegri jin oroi ég(nek) orma, tetőpont (zenith) stb.