, (ten-ěg) gyak. önh. m. teng-ětt, htn. ~eni v. ~ni. Mondjuk állatokról, különösen emberről, midőn nyomorúan, szegényül, szüken él, alig képes életét föntartani. Csak alig teng a szegény. Teng leng. Molnár Albertnél: tengek, victito, dego, vivo utcunque, vitam dego miseram; Szabó Dávidnál: tengeni, tengődni: éldegélni, élődni. Kresznerics is csak ezen jelentéseket jegyezte föl. Mennyiben a tengő állat teste fogyni, soványodni, aszni szokott, innen mind alapfogalomban, mind gyökre nézve rokonok hozzá: csenevész, csünik, sindevész, sindik, sinnyed, senyved, t. i. a t, cs, s mint szervileg rokon hangok változtával. Képeztetésre hasonló a leng, reng, ing stb. igékhez. Minden tekintetben egyezik vele a persa teng, mely Zenkernél am. eng, eingeengt, ein geschränkt, bedrängt in seinen Umständen stb. Vullersnél is am. angustus, arctus; és angustum, angustise. Legújabban a növényi életre is alkalmazzák ezen értelemben: növényi életet folytat (vegetat); s átvitt értelemben az emberi anyagi életre különböztetésül a lelki, illetőleg szellemi élettől.