, (templom-os) mn. tt. templomos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Templommal ellátott, vagy templomokkal bővelkedő. 2) Mint főnév tárgyesete: ~t, több. ~ok. Azon szerzetes vitézrend tagjai, mely rend a XI-dik században alapíttatott, hogy a jeruzsálemi templomot a muhamedánoktól megszabadítsák, de a XIV-dik század elején általán eltöröltetett. Hazánkban vörös barátok neve alatt ismertettek, minthogy fehér köpenyeiken nyolcz szögletü vérpiros keresztet viselének.