, TÉNFÖRÖG, (tén-fěrěg v. ~förög) ösz. gyak. önh. m. térfěrgětt, htn. ténfěrgeni v. ténfěrěgni. Ideoda fetreng, vonagolva forog, meggörbedt testtel hajladozva mozog. Mondják különösen csúszómászó gyermekekről, kik láb alatt akadékoskodnak, henteregnek. A Tájszótárban kemenesali és szathmárvidéki kiejtés szerént: ténförög. Öszvetett ige azon té, megnyújtva tén határozóból, mely a tétova, tébolyog, téved szók törzse, és a -fereg vagy -förög, azaz forog igéből. Néhutt, talán áttétellel: fénterěg v. fěnterěg, ritkán: vöntörög. Lugossy József mély hangon rokonítja tántorog szóval is.