, (te-monda) ösz. fn. Szájról szájra adott, ideoda hordott, többnyire költött hir, pletyka, olcsárló beszéd. Temondákra ne hallgass. Mást temondába keverni. (Szabó D.). "A (török) vezérek mikor országos dolgokról beszélnek, néma szolgákat tartanak... Talán még nálunk is jó volna az ilyen szokás és nem volna annyi temonda a háznál." Mikes F. törökországi levelei (VII. levél). E szónak alkotó része valószinüleg azon te v. té, melyekből téved, tévelyeg, tétova stb. származtak, minthogy a temonda mintegy szerteszét bolyongó, tévelygő beszéd. Vagy talán onnan származott e szó, hogy a pletykázók másra szoktak hivatkozni.