, fn. tt. tengěly-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Hengeralaku, s két végén valamivel vékonyabb rúd vagy tönk, melyen a szekér vagy kocsi oldalai, illetőleg rakonczái nyugosznak, s melynek két végén a kerekek forognak. Első, hátulsó tengely, melyeket az úgy nevezett nyujtó köt öszve. Fa tengely, vas tengely. Kocsi, szekér-, talyigatengely. A fa tengely végeit marokvassal megerősíteni. Hájjal, kátránynyal megkenni a tengelyt. Eltörött a tengely. Kiesett a tengely szege. Fergetyűs vagy pengős tengely. Megakadt a tengelye (Km.). A tengelyt verte a nagy sár. Tengelyt akasztani v. üttetni valakivel, átv. ért. am. belékötni, belekapczáskodni. Nem volna tanácsos tengelyt üttetni vele. 2) Átv. mint lényeges rész az egész helyett jelent szekeret. Valamit tengelyen szállítani, nem vizen. 3) Mértani ért. azon egyenes vonal, melyet képzeletben vagy valósággal bizonyos test, vagy tér középpontján általhuzunk. Föld tengelye, ég tengelye, világ tengelye. "De az bölcs Isten az, az ki e világnak tengelyét, az ő elvégezett akaratja szerint forgatja." Báthori István király. (Történelmi tár. VIII. k. 213. lap).
"Felfordult a világ, eltörött tengelye,
Régi járásának se nyoma, se helye."
Faludy F.
4) Szélesb ért. mindenféle keréknemü gépezet középponti vonala, mely körül az illető gép küllői, szárnyai stb. keringenek. Malomkerék, csiga tengelye. 5) A növénytanban a növény gyökere, szára vagy ágai közepén végig menő képzeleti vonal. Az Erdészeti Műszótárban: a növény azon főrésze, melyen a mellék- és függelékrészek (ágak, levelek stb.) vannak megerősitve.
Törökül: tingil, csagataji nyelven: töngül, mongolul: tenggelik. Nálunk még némely, kivált palóczos tájejtéssel: tengő, töngő, tengű, töngű. Magyar elemzéssel, minthogy a tengely nem egyéb, mint vékonyabb faderékhoz, azaz tenkhez (tönkhöz) hasonló hengerrud; valószinü, hogy gyöke tenk v. tönk (néha pl. Molnár Albertnél is: tönkő), melyből ěly, öly képzővel lett tengěly v. tengöly (a keményebb k-t lágyabb rokon g-re változtatva), mint pehely, kesely, csermely, gömböly, hömpöly, gomoly, gomboly, göröndöly, zugoly. Egyezik vele a karót jelentő tájdivatos tönköly v. tönkő, és a forgócsont neve csönköly. Ennélfogva a tengely eredeti széles értelemben jelent általán faderékból csinált, vágott hengert, s különösen olyat, mely a szekérbe van alkalmazva, valamint a rúd, dorongféle fa-szál, szükebb ért. a szekérnek nyele. V. ö. TEM gyök, és TENK. Vámbéry szerént a török-tatár tingil és töngül a töngül-mek forogni igéből származott, minthogy Közép-Ázsiában nem a kerék hanem a tengely forog a kocsi alatt (vagyis inkább a kerék együtt forog a tengelylyel). A mongol tenggelik szót a mongol nyelv után a tengke szóból lehet származtatni, mely erőt, vagy a teng szóból, mely sulyegyent jelent; mik a tengelyre mind ráillenek, minthogy a szekérnek erejét és sulyegyenét a tengely alkotja. "Felfordult a világ, eltörött tengelye" mint föntebb.