, (tem-et) áth. m. temet-ětt, par. temess. Ma általában nyilt e-vel ejtjük, ámbár a töm igével rokonságánál fogva szabályosan zárt ě-vel kellene ejteni. A régi Halotti könyörgésben csakugyan zárt önhangzóval (u-val) van írva: "Kinek ez nopun testet (testét) tumetjvk (tömetjük); más részről Gyarmathinál és Szabó Dávidnál töm íge helyett székely kiejtéssel a tem szót találjuk. Bizonyos testet gödörbe tesz, s ráhányt holmival, különösen földdel betakarja. Szorosb ért. a megholt emberek hullájit gödörbe, sirba teszi, s földet töm föléjök. Eltemetni a halottak testeit. Koporsóban vagy anélkül, öltözetben, vagy meztelenül eltemetni valakit. Némely tájakon egyszerüen a tem használtatik. Biz az megholt, el is temték a szegényt. Átv. valamit úgy elborít, eltakar, hogy végképen eltünjék, vagy elveszszen. A hajót eltemették a hullámok. A pusztai zarándokokat eltemette a homoktenger. Feledékenységbe temetni valamit.