v. ~HATALMÚ, (teljes-hatalmu) ösz. mn. 1) Ki mások személye és vagyona fölött határtalan hatalmat gyakorol. Teljes hatalmu fejedelem, uralkodó. 3) Ki bizonyos ügyek viselésében valamely személyt vagy testületet mint annak megbizottja képvisel, s az illető ügyben egész hatalommal rendelkezik, intézkedik. Teljeshatalmu követ, ügyviselő.