, (tél-túl) ikerített ih. Itt-ott, imitt-amott, erre-arra, idestova, tétova. Csereken bokron téltúl csatangol. Néhutt am. imígy-amúgy. Téltúl tenni, a székelyeknél am. imígy-amúgy tenni. Elemei a távolsági irányra vonatkozó té és to, melyekből űl úl képzővel lett téűl, tóúl, s öszvehuzva tűltúl v. téltúl, mint elűlhátúl, alúlfölűl, kivűlbelűl.