, (tel-j-es-ěd-ik) k. m. teljesed-tem, ~tél, ~ětt. 1) A maga nemében egészszé, bőségessé, tömötté, hiánytalanná leszen. Arcza, teste szemlátomást teljesedik. 2) Működés, végrehajtás által létesűl. Akaratom, parancsom teljesedett. 3) Történetileg meglesz, megesik. Reményem, vágyam teljesedett, beteljesedett. Amit jövendöltem volt, ime beteljesedett. Be- v. megteljesedett rajta. (Szabó D.). "Félek igen rajta, hogy az én jövendőlésim bé ne teljesedjenek, a mellyeket egynéhány esztendőktől fogvást egyszer is másszor is írtam kegyelmednek. Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczi György erdélyi fejedelemhez 1644-ben.