, (teljes-kor) ösz. fn. Az emberi életnek egészen kifejlett, megülepedett kora. Jogi ért. azon kor, mindőn az ifju szülei vagy más gyámság és gondnokság alól kiszabadúl s vagyona és egyéb jogai iránt önmaga rendelkezhetik. Ez a mi törvényünk szerént fiszemélyeknél rendesen a betöltött 24-ik, nőszemélyeknél a betöltött 16-ik év után következik; másképen: nagykor; ellentéte: nemteljes kor, kis kor.