, (tel-j-es v. tel-i-es) mn. tt. teljes-t v. ~et, tb. ~ek. Bizonyos bőséggel, sokasággal elégségig ellátott, hiánytalan, a maga nemében semmi fogyatkozást nem szenvedő. Teljes arcz, azaz gömbölyü, hizott, nem ránczos, nem sovány. Teljes hold, midőn egész tányéra világos. Teljes kor, megérett, férfi kor. Teljes szarvas az augusztusi, midőn a hizási időszak tetőpontját éri el. (Bérczy K.). Teljes virág, melynek bokrétáját sürüen nőtt szirmok képezik. Teljes viola. Teljes szegfű. Az erdészeti műszótárban teljes virág az, melynél a csésze, párta, porodák (hímek) és terme (anya) megvannak; nem teljes, hol e négy főrész valamelyike hiányzik. Gönczy Pálnál ezek neve helyesebben: tökélyes és nem tökélyes virág. Teljes bucsu, mely minden bünök, illetőleg büntetések elengedésére, megbocsátására kiterjed. Teljes erő, hatalom, akarat. Teljes életében, egész élete folytában. Szeretni az Istent teljes szivből, teljes lélekből, teljes erőből. Ez teljes lehetetlen, semmikép nem történhető, végre nem hajtható. Val, vel képzőjü viszonynevet is vonz, mint a latin plenus. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes. Ravaszsággal teljes ember. Régibb irásmóddal: tellyes; Szabó Dávidnál eléjön telles is, mintha ,tellik igéből származtatná.