, (tel-ik) k. m. tel-t, néha töl-t, htn. tel-ni. 1) Mondjuk öblös, hézagos térről, üregről, midőn bizonyos test, illetőleg bőség, sokaság foglalja el, s hiánya, üressége megszünik. Telik, megtelik a hordó, midőn valamit fölszinig öntenek, gyömöszölnek stb. bele. Étellel, itallal telik a has. Nagy száj nagy falatokkal telik. (Km.). Telik a zsák, az erszény. Megteltek a hombárok, vermek buzával. Ha fénylik Vincze, megtelik a pincze. (Időjóslati mondat). Majd elválik, hány zsákkal telik. (Km.). Telik, megtelik a hold, midőn egész tányéra fényessé lesz. Kocsistorok, barátzsák nehezen telik. (Km.). Ellentétei: ürül, fogy.
2) Időről szólva am. perczek, órák, napok, évek váltják föl egymást, s mintegy halomra, tömegbe gyűlnek, tulajdonkép elmulnak. Sok idő telt bele. Telnek a napok. Eltelhetik bele, húsz év is. 3) Megesik, megtörténik. Betelt, amit jövendöltem. Kitelik tőle minden, azaz, képes megtenni, elkövetni mindent. Annyi nem telik tőlem, annyira nem vagyok képes, annyival nem bírok. "Ami tőle telt, megcselekedte. (Mark 14. Tárkányi szerént). Sokba, kevésbe telik, azaz sok, kevés kell hozzá, hogy meglegyen. Nagy fáradságba, sok pénzbe, hosszu időbe telt. Ami sokra becsültetik, sokba telik. (Km.). Ez érteményben többször kerül igével fölcserélhető. 4) Ömlik, szakad. Fejedre telik a párlúg. (Km.). 5) Ezen mondatban: kedve, öröme telik valamiben v. valakiben, am. kedvét, örömét leli benne, tetszik neki. Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telt. (Máté 3. 17. Káldi).
Azon egyszerü igék osztályába tartozik, melyek élő vagy elavult főnevekből ik által képeztetnek, mint: okik, tűzik, továbbá alik, fekik, nyugik, (régiesek) hugyik stb. V. ö. TEL és TÖLT.