, TELHETLEN, (tel-het-[et]len) mn. tt. telhetetlen-t, tb. ~ěk. Széles ért. kinek vágyait kielégiteni nem lehet, ki mindig többet kiván. Telhetetlen nagyravágyásu ember. Telhetetlen zsugori, pénztőzsér. Telhetetlen, mint a pap v. barát zsákja. (Km.). Telhetlen mint a pokol. (Km.). Különösen am. sokat evő, torkos, szüntelen éhező, zabáló. Telhetetlen hasu éhenkórász. Határozóként am. telhetetlenül.