, (tel-ít) áth. m. telít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Az egyik testet feloldás utján a másikkal akként egyesíti, hogy a feloldó anyag a feloldandóból többet magába nem fogad, pl. a köz életben, ha egy pohár tiszta vizben annyi sót, czukrot olvasztunk fel, hogy az már többé tiszta nem marad, hanem abban némely részecskék feloldatlanul uszkálnak vagy leülepednek. Egyébiránt mint műszónak a vegyészetben van helye.