, (tan-ít-hat-atlan) mn. tt. taníthatatlan-t, tb. ~ok. Akit vagy amit megtanítani nem lehet; bizonyós ismeretekre, vagy ügyességre fogékonytalan; fölötte buta, tompa elméjü; nem idomítható. Taníthatatlan hüle, váltott gyerek. Határozóként am. a nélkül hogy tanítni lehetne, tanithatatlanul.