, (sil-ap) fn. tt. silap-ot, harm. szr. ~ja. 1) Minek területe lefelé fityeg, honnan silapsi kalap, melynek karimája kajlán hajladoz, és silapsi ember, kinek ily kalapja van, vagy azt a szemére húzva viseli. 2) Göcsejben am. sisak, melynek karimája szintén lefelé hajlik, honnan rokona a siska, azaz, konya fülü. Ugyanott jelenti a pálinkafőző kazánnak púpos födelét, mely a sisakhoz némileg hasonló. V. ö. SILA.