, (sil-áp) fn. tt. siláp-ot, harm. szr. ~ja. 1) Bot gyanánt használt dorong, levágott faág. Egy jelentésü vele: csihár, suhang, s átvetett hanggal husáng. Ide tartozik a vékony ágból való ütő verő eszköz: supra. Mindezek a hajlékony ágnak suhogására vonatkozó hangutánzók. 2) A székelyeknél am. csillám, villáncs, pislákoló tűz. Ez értelemben hangok átvetésével egyezik ,pisla szóval, de rokon hangokban hasonló ,csillám szóhoz is.