, (sil-a) mn. tt. silá-t. Rövid látásu, ki szemhéjával pislogni, hunyorogni szok.
Gyökre és alapfogalomra, nézve rokonok hozzá silap, silapsi, mely lekonyulót, alá hajlongót jelent pl. kalap, melynek karimája fityegve lebeg lefelé, mint a hunyorgónak szemhéja; silák v. silánk, pislogó tűz, eleven szén. Ide tartoznak: sula, kajlán leálló; sullog, azaz, sunnyog, és siska, konya, kajla, pl. disznó, melynek fülei lelógnak. Ugyanazon gyök rejlik hangáttétellel a pislog, pislákol igékben.