, (sil-ány) mn. tt. silány-t v. ~at, tb. ~ak. Széles ért. a maga nemében hitvány, alávaló. Különösen am. ritkás, tömörtelen volta miatt hitvány, pl. silány gabona, vetés mező, azaz ritka szálu, és satnya növésü. Silány posztó, vászon, melynek szálai ritkák, és gyöngék.
E szóban alapfogalom a szükséges tömöttséget, tartalmat nélkülöző hiány; miért okszerüleg vélhető, hogy gyöke si v. síl rokon az ürességet jelentő hi hiu, hit(vány) szókkal s a latin hilum szóval is. E szerint a silány = hilány, hivány. Ugyanezen alapfogalom és gyök rejlik a puszta, növénytelen földre vonatkozó sivó, sivány, sivatag szókban, melyeket l. saját rovataik alatt. Innen elemezhető a sovány is, mit néhutt, nevezetesen a palóczok, hitványnak mondanak. Hogy az s és h a szók elején, tovább a v és l a szók közepén és végén fel szoktak cserélődni, arra nem csak a magyar, hanem más nyelvekben is vannak számos példák.