, (si-og-ít) önh. m. sikít-ott, par. ~s htn. ~ni, v. ~ani. Siogó hangon kiált. Sikítanak a gyermekek. Ijedtében nagyot sikított. Egy értelmü vele a sikolt, s legközelebbi rokonai rikít, rikolt, sivít, sipít, sivölt. Középképzője k a gyakorlatos g helyett hangzik, mely hol segédhangzóval, hol a nélkül jár, tehát elemezve siogít v. sigít.