, SIKKOTYÚ, (si-og-at-ó v. si-og-ol-t-ó) fn. tt. sikkatyú-t v. sikkotyú-t. Kriza J. szerént a székelyeknél különösen Udvarhelyszéken az ekeágas orrát a tézsolával (tézslával) összefoglaló, két végén szeggel ellátott két darabka fa. Egyezik vele, vagy legalább hasonló hozzá mind hangban, mind érteményben: csikoltó, valamint sikoltyu is. Különösen idősb Mándy Péter tanusága szerént Szathmárban karika, melyre a nyüstöt kötik; l. SIKOLTYU.