, (sik-am-ol-ás) fn. tt. sikamlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A tovább mozdulásnak azon neme, mely csuszamodás által történik. Ki a sikamlástól fél, ne menjen a jégre. (Km.). Átv. ért. az erkölcsi érzésnek gyarlósága, midőn a nemi szemérem ellen vét, s az erkölcs ösvényén mintegy elcsuszik, megbotlik, elesik.