, (sik-ér) fn. tt. sikér-t, v. siker-et, tb. ~ek, harm. szr. ~e. 1) Sikamlós, nyulós, ragadós, lágy anyag, pl. enyv, lép, mézga, gyanta, agyagsár, mint Molnár A. latinozza, lentor, viscus, bitumen. 2) Gabonák, vagy más lisztes anyagú testek tulajdonsága, melynél fogva szívosak, s kinyujthatók, honnan sikeres buzának mondják, melynek tömött szeme van, a lisztjéből finomra, vékonyra ki lehet a tésztát nyújtani.
Mindkét jelentésénél fogva alapfogalomban egyezik a simát, csuszóst jelentő sík gyökkel, és származékaival, mert ami sikeres, az egyszersmind csuszós, sikamlós.