, SIKÁL, (sik-ár-ol) áth. m. sikáll-t, htn. ~ni v. ~ani. Valamely test fölszinét egy másikkal a végre dörzsöli, csiszálja, hogy sima, tiszta, fényes legyen. Réz, vas eděnyeket sikállni v. sikálni. Dézsát, sajtárt, kannát sikállni. Padlót sikállni. Rokoni értelmü vele súrol. Alakjára nézve nem más mint sikárl, az r a következő l-hez hasonulván; miért két ll-el helyesebben írjuk. Így írja Szabó Dávid is "Megsikállani a tálat, tányért, falat. (,Sikárlani szó alatt).